Csakratudatosság
2015. 11. 18.
Igen keveset hallani manapság a csakratudatosságról, sőt szerény véleményem szerint semmit. Gondoltátok volna, hogy a csakráknak is van egyfajta tudatuk? Lehet, hogy furcsán hangzik, de ez így igaz. És én ezt a mai gyakorlati órán tapasztaltam meg. Miután mesteremmel befejeztük az elméleti órát, következett a gyakorlati óra, melyre a szokástól eltérően más gyakorlatokkal készült a mesterem. Miután gyertyát és füstölőt gyújtottunk, és kiválasztottuk a megfelelő meditációs zenét, elsőként az aura érzékelését gyakoroltuk, forgópálcás lengyel bottal, majd kézzel is. Felváltva próbáltuk az érzékelést és a várt sikerrel jártunk. Ezután a két tenyerünk közötti energia áramlás érzékelését kezdtük gyakorolni, majd a csakrákat kezdtük érzékelni.
Meglepő dolgot kezdtem el tapasztalni. Helyzetünkben Thoth volt az érzékelendő alany, én pedig voltam az, akinek érzékelnie kellett külön-külön tenyeremmel minden csakráját. Kíváncsi voltam arra, hogy Thoth-nak mennyire van nyitva a 3. szeme, és magának a csakrának a forgására is kíváncsi voltam. Ezért elővettem az angyal ingámat és óvatosan belógattam mesterem 3. szem csakrája fölé, türelmesen és figyelmesen várva az eredményre. Nem kellett túl sokat várnom, és az inga elkezdett szép harmonikusan -Thoth-nak jobbra- gyönyörű nagy köröket leírva forogni. Ezt követően megvizsgáltam az angyalingámmal a torokcsakráját. Itt jóval kisebb ívet írt le az ingám, és az ellenkező irányba -balra- kezdett forogni. Majd végre elérkeztem oda, amire nagyon kíváncsi voltam, Thoth szívcsakrájához. Ide is belógattam szép óvatosan az ingát, és vártam az eredményt. Természetesen nem ért csalódás. Ingám hatalmas köröket kezdett el leírni jobbra forgással. Kíváncsi voltam, hogy tenyeremmel hogyan tudom érzékelni mesterem csakráit, ezért letettem az ingát, és mivel fekvő helyzetben volt, jobb kezemet óvatosan a 3. szem csakra fölé tettem kb. 30 cm távolságra. Majd innen közelítettem szép óvatosan a fizikai test felé. Egy pont után kb. 10 cm-re a testtől azt érzékeltem, hogy a csakrát zavarja a tenyerem „árnyékolása”, és szó szerint finoman kijjebb tessékeli kezem. Erre az érzetre szép finoman elkezdtem feljebb emelni kezemet, és kb. 20 cm-re megéreztem, hogy a csakra fél szappanbuborék formájú védelmet „vont maga köré”. Viszont ezen a távolságon azt érzékeltem, hogy a csakrát nem zavarja kezem energiája. Színe a fém ezüst és a titán szürke szín közötti volt. Nagyon meglepődtem ezen a tapasztaláson, és kíváncsi voltam, hogy mit érzek a többi csakránál. Ezért tenyeremet óvatosan tovább vittem a torok csakra fölé. Ez a csakra már közelebb engedett magához, de ő sem tűrte, hogy 5 cm-nél közelebb vigyem a kezemet. Érdekes módon alakja nem kerek tölcsér formájú volt, hanem egy ívben hajlított, lekerekített sarkú téglalap, színe türkizkék. Végül mégiscsak rátettem a kezemet magára a csakrára, érintve a fizikai testet, ekkor a csakra érdekes módon reagált.
A tenyeremen éreztem egy zizegést, olyat, mint amikor befogjuk a szánkat és úgy próbálunk beszélni, és közben az az érzés fogott el, hogy a csakra kéri, hogy hagyjam szabadon áramlani az energiáját. Így hát tovább haladtam a szívcsakra felé. A szívcsakrának először rögtön a színét érzékeltem, mely nem is szín volt, hanem áttetsző kristályfény. Ezzel a „színnel” egy aldebarani szfinx szimbólumot érzékeltem, és egy hatalmas kristály rózsát. Amint közelítettem a fizikai test felé, ennek a rózsának a kinyílt szirmai elkezdtek rácsukódni a kezem fejére, először a külső szirmok, és közben húzták be a kezemet a szívcsakra középpontja felé. Ekkor a többi szirom is rásimult a kézfejemre amint megérintettem a fizikai testet. Ekkor kezem óvatosan kiemeltem a csakrából, és tovább vittem az erőcsakra fölé, amely sárga színű volt Itt egyenlő távolságban kitörő fényszálakat érzékeltem, mindegyik fényszál kettévált, és a mellette lévővel találkozva összeolvadt, majd így tovább, egy hálót képezve, mely kitágult és csatlakozva volt a Föld tudathálójához. A szálakon fényként láttam az oda-vissza információ áramlást, és azt is érzékeltem, hogy a csakra nagyon meg van terhelve és pont átalakulás előtt van, hamarosan -pár óra elteltével- váltani fog az 5. dimenziós átalakító sugárra. Kezemet tovább vittem a szakrális csakra felé, amelynek színe narancsos csillogó réz színű volt, és a kezemet finoman befelé húzta. Ezután a gyökércsakra következett amelynek a kisugárzása a föld felett 5 cm-rel ért véget. Színe fémes bordó volt, ilyen színű indákkal „tekeredett” rá a kezemre, jelezvén, hogy a földelése a csakrának jól működik, és ezek az „indák” a kezemet a csakra felé kezdték húzni. Utolsónak hagytam a koronacsakra érzékelését. Nagysága a fej felett kb. 40 cm-rel ért véget, arany színű volt, és táguló tölcsérként érzékeltem, a fejtetőnél 5-6 cm átmérőjű volt, és ahogy megérintettem Thoth fejét, érintésem azon a ponton fizikálisan fájt neki. Így hát elvettem a kezemet, és próbáltam óvatosan érzékelni a csakra más pontjait.
Kezem beletartottam ennek a táguló „tölcsérnek” a szélébe, és egyből, mintha egy centrifugális erő dobta volna ki a kezem a koronacsakrából, jelezve a csakra nemtetszését. Érzékeltem a gondolatok áramlását a koronacsakrán keresztül spirál alakú fényszálakként. Egyesek hosszabbak, míg mások rövidebbek voltak. Kértem Thoth-ot, hogy kezdjen el „beszélni” a Mindenhatóval, mert kíváncsi voltam, hogy akkor hogyan áramlanak majd a gondolatok. A Mindenható felé küldött, és a Mindenhatótól érkező üzenetek is fényarany színű spirális fényszálak voltak, amelyeken több fényarany gyöngyszemecskék voltak. Míg a felső csakrák taszító jelleggel bírnak, addig a szívcsakrától lefelé az alsó csakrák vonzó-befogadó jellegűek. Ezzel befejeztem a csakrák érzékelését és Thoth-tal átbeszéltük a tapasztalataimat, amit csodálva hallgatott meg. Elmondása szerint nagyon kevesen érzékelik a csakrák tudatosságát. Örömmel és sikerélménnyel töltött el a csakrákat ilyen módon érzékelni, hiszen a spirituális fejlődésemben ezzel egy újabb lépcsőfokot értem el.
Szerző: Nylha Amonet Athama Vomalites - Bende Kornélia